Antropomorfizálási kényszer a mai kutatók illetve hazugságterjesztők körében

A mai materializmus és történelemhamisítás eredményei.
Nagy hiba pecséthengereken, sziklafal-faragásokon és szobrokon ábrázolt isteni lényeket földönkívülieknek mondani. De milyen érdekes, az Ószövetséget leleplező XXIII. János pápa a második Vatikáni Zsinatról kiadott "PENITENTIAN AGERE" című Encyclica: "Novena Allo Spirito Santo" című fejezetében is használja ezt a kifejezést:

"Szemináriumainkban alig van ékesszólástan és a hívek kénytelenek végigkínlódni az új papok gyatra beszédeit és naiv, pietózus meséit. Tele a fejük spekulatív dogmával és az Ószövetség idejétmúlt és megcáfolt antropomorfista nacionalizmusával, beleizzadnak szegény elneveltek, hogy kihozhassák belőle az Isten egyetemes szeretetét, a minden népeknek adott természeti jogokat és a krisztusi univerzalitást."

Oláh Imre A Nimrud hagyomány...

...című tanulmányában írja:

Euhemeros görög történész (K. e. IV. sz.) azt állítja, hogy minden mitológiai eseménynek volt valami valóságos történelmi háttere. A mitoszokban szereplő hősök egykor emberek, nemzet-ősök voltak, akik – miután a társadalomnak valami kimagasló szolgálatot tettek – haláluk után tiszteletből az istenek magasztos pantheonjába emelkedtek.
Ennek a következményeképpen lett egy nemzethősből "halott félisten" (nekuesz hemitheoi), az istenek szülötte, a köréje fonódott legendákból pedig hősmithosz, vagy nemzetatyát magasztaló hitrege.

Nos, valójában a mítosz felépítésének követelménye, hogy az igazságot több élelmezési síkon megjelenítse. A monda és legenda is a mítosz körébe tartozik, de például utóbbi már a megdicsőített személyre úgy fókuszál, hogy nem lehet eldönteni, mi az igaz és a hamis, hacsak nem választja meg az ember a helyes kiindulóalapot illetve keretrendszert: ez pedig az ősi csillaghagyomány.

Acharya S The Origins of Christianity and the Quest for the Historical Jesus Christ...

..(és Who are the Anunnaki) című írásában is szóba hozza a görög történészt/filozófust és ezt írja az evemerizmusról és Jézus történelmi személyiségének és annak cáfolata kapcsán:

"Evemerism," named after Evemeras, a 4th Century B.C.E. Greek philosopher who developed the idea that, rather than being mythological creatures as was accepted by the reigning intellectuals, the gods of old were in fact historical characters, kings, emperors and heroes whose exploits were then deified. Evemerists have put forth a great deal of literature attempting to prove that Jesus was a great Jewish reformer and revolutionary who threatened the status quo and thus had to be put to death. Unfortunately for historicizers, no historian of his purported time even noticed this "great reformer." In his Ancient History of the God Jesus, Dujardin states,
"This doctrine [Evemerism] is nowadays discredited except in the case of Jesus. No scholar believes that Osiris^[1] or Jupiter or Dionysus was an historical person promoted to the rank of a god, but exception is made only in favour of Jesus. . . .It is impossible to rest the colossal work of Christianity on Jesus, if he was a man."
The standard Christian response to the Evemerists has been that no such Jesus, stripped of his miracles and other supernatural attributes, could ever "have been adored as a god or even been saluted as the Messiah of Israel." (Dujardin) This response is quite accurate: No man could have caused such a hullabaloo and hellish fanaticism, the product of which has been the unending spilling of blood. The crazed "inspiration" that has kept the Church afloat merely confirms the mythological origins of this tale. "The general assumption concerning the canonical gospels is that the historic element was the kernel of the whole, and that the fables accreted round it; whereas the mythos, being pre-extant, proves the core of the matter was mythical, and it follows that the history is incremental. . . . It was the human history that accreted round the divinity, and not a human being who became divine." (Massey, The Historical Jesus and the Mythical Christ, henceforth, "MC") The bottom line is that when one removes all the elements of those preceding deities and myths that contributed to the formation of this Jewish god-man – which is what Evemerists insist on doing – there is nothing historical left to point to. As Massey says, "...a composite likeness of twenty different persons merged in one . . . is not anybody." (MC)
"Those who denied the humanity of Christ were the first class of professing Christians, and not only first in order of time, but in dignity of character, in intelligence, and in moral influence." (Taylor) While those who held onto the millennia-old gnostic Mythos of Christ preceded the carnalizers, or sarkolaters (those who made Christ into flesh), having long-established rituals and doctrines, it was they who were accused of being heretics by their younger, ignorant, carnalizing cousins, who were in reality the true heretics. Taylor: "The deniers of the humanity of Christ, or, in a word, professing Christians, who denied that any such man as Jesus Christ ever existed at all, but who took the name Jesus Christ to signify only an abstraction, or prosopopæia, the principle of Reason personified; and who understood the whole gospel story to be a sublime allegory . . . these were the first, and (it is not dishonour to Christianity to pronounce them) the best and most rational Christians."
—
"Evemerizmus", amely Evemerasról, egy Kr. e. 4. századi görög filozófusról kapta a nevét, aki azt az elképzelést dolgozta ki, hogy a régi istenek nem mitológiai lények, ahogy azt az uralkodó értelmiség elfogadta, hanem valójában történelmi személyek voltak, királyok, császárok és hősök, akiknek hőstetteit aztán istenítették. Az evemeristák rengeteg irodalmat hoztak létre, amelyekben megpróbálták bebizonyítani, hogy Jézus egy nagy zsidó reformer és forradalmár volt, aki veszélyeztette a status quo-t, és ezért meg kellett ölni. A historizálók szerencsétlenségére állítólagos korának egyetlen történésze sem vette észre ezt a "nagy reformert". Dujardin az Isten Jézus ősi története című művében megállapítja,
"Ez a tanítás [Evemerizmus] ma már hiteltelen, kivéve Jézus esetében. Egyetlen tudós sem hiszi, hogy Ozirisz^[1:1] vagy Jupiter vagy Dionüszosz isteni rangra emelt történelmi személy lett volna, de kivételt csak Jézus javára tesznek. ...Lehetetlen a kereszténység kolosszális művét Jézusra alapozni, ha ő ember volt."
Az evemeristákra adott szokásos keresztény válasz az volt, hogy egy ilyen Jézust, akit megfosztottak csodáitól és más természetfeletti tulajdonságaitól, soha nem "imádhattak volna istenként, sőt, nem is üdvözölhették volna Izrael Messiásaként". (Dujardin) Ez a válasz meglehetősen pontos: Egyetlen ember sem okozhatott volna ekkora felhajtást és pokoli fanatizmust, amelynek terméke a véget nem érő vérontás lett. Az őrült "ihlet", amely az egyházat életben tartotta, csupán megerősíti e mese mitológiai eredetét. "A kanonikus evangéliumokkal kapcsolatban az az általános feltevés, hogy a történelmi elem volt az egésznek a magja, és a mesék e köré gyűltek; míg a mítosz, mivel előzménye, azt bizonyítja, hogy a mag mitikus volt, és ebből következik, hogy a történelem fokozatosan növekszik. . . . Az emberi történelem volt az, ami az istenség körül akkrétálódott, és nem egy emberi lény, aki istenivé vált." (Massey, The Historical Jesus and the Mythical Christ, a továbbiakban: "MC") A lényeg az, hogy ha eltávolítjuk azoknak a megelőző istenségeknek és mítoszoknak minden elemét, amelyek hozzájárultak e zsidó istenember kialakulásához - amihez az evemeristák ragaszkodnak -, akkor nem marad semmi történeti, amire rámutathatnánk. Ahogy Massey mondja: "...húsz különböző személy egybeolvadt összetett hasonmása ... nem senki". (MC)
"Azok, akik tagadták Krisztus emberségét, a vallásos keresztények első osztályát alkották, és nemcsak az időbeli sorrendben, hanem a jellembeli méltóság, az intelligencia és az erkölcsi befolyás tekintetében is az elsők voltak." (Taylor) Míg azok, akik ragaszkodtak Krisztus évezredes gnosztikus mítoszához, megelőzték a húsvér testet öltőket, vagy sarkalatosokat (azokat, akik Krisztust testté tették), mivel régóta bevett szertartásokkal és tanokkal rendelkeztek, ők voltak azok, akiket fiatalabb, tudatlan, húsvér testet öltő rokonaik eretneknek vádoltak, akik valójában az igazi eretnekek voltak. Taylor: "A Krisztus emberségének tagadói, vagy egyszóval a magát kereszténynek vallók, akik tagadták, hogy olyan ember, mint Jézus Krisztus egyáltalán valaha is létezett, de akik a Jézus Krisztus nevet csak egy absztrakciót, vagy prosopopeiát, az értelem megszemélyesített elvét jelentette, és akik az egész evangéliumi történetet magasztos allegóriának fogták fel... ők voltak az elsők, és (nem szégyen a kereszténységre nézve, ha őket nevezzük) a legjobb és legésszerűbb keresztények".

Az alábbi oldalon is említi a szerző az evemerizmust és Sitchin, Zecharia és az Anunnakik kapcsán is hasonlít: tulajdonképpen ugyanarról a jelenségről van szó.

Ha már Kubínyi Tamás, az alábbi ÁKTV-s műsorban 1:34:45-től vezeti fel XXIII. János (az utolsó nem zsidó pápa) 1962-es második vatikáni zsinat előtti beszédében közzé tett (remélhetőleg hiteles, de legalábbis neki tulajdonított) pápai közleményét, melyben szintén szó esik antropomorfizálásról (judeo-kereszténység címnél bővebben megvolt):

"Szemináriumainkban alig van ékes-szólástan és a hívek kénytelenek végig kínlódni az új papok gyatra beszédeit és együgyű (naiv), piezotus (jámborkodó) meséit. Tele a fejük dogmával és az "Ószövetség" idejétmúlt és megcáfolt antropomorfista nacionalizmusával, s beleizzadnak szegény elneveltek, hogy kihozhassák Isten egyetemes szeretetét, minden népnek adott természeti jogokat és a krisztusi universalitást. Vagyis hamis, ókori nívón mozgunk ma is, amikor pozitív tudomány, a régészet, embertan, földtan, s nem különben a megtalált sumer első biblia (Ur, 1954 Dr. S. N. Kramer: Parallel Biblia, 1956) eredményeit figyelmen kívül hagyjuk, melyek mindent világosan feltártak és megmagyaráztak. Senki nem érti ezt a maradi és már kimúlt ószövetségi fontoskodást, ami nagyrészt egy összelopkodott és átírt ókori hagyománynak és letűnt népeknek (sumer, parthus, káld, babiloni, egyiptomi) megmásított történelme. Szóval kötve vagyunk valami ósdi judaizmussal, pedig nekünk elég Krisztus, az Isten Fia..."

Who are the Anunnaki című írásában (a mindent Napnak néző) DM Murdock, írói nevén Acharya S is a fentiekhez hasonlóan írja le következtetéseit:

There was in reality never any need for sci-fi explanation or speculation as to these various figures and their stories. Nor was there a need to take the Bible as a literal, historical document. Indeed, the behind-the-scenes elite have known the allegorical, mythical and astrological nature of the Bible and its characters from the beginning.
—
Valójában soha nem volt szükség tudományos-fantasztikus magyarázatra vagy spekulációra a különböző alakokkal és történeteikkel kapcsolatban. Arra sem volt szükség, hogy a Bibliát szó szerinti, történelmi dokumentumnak tekintsük. Valójában a színfalak mögötti elit a kezdetektől fogva ismerte a Biblia és szereplőinek allegorikus, mitikus és asztrológiai jellegét.

Az alábbi Jézuspasszport – Az Időkód II. című videóban Berta Tibor Szent Korona kutató 6:29-nél például azt mondja, hogy a naptár-funkciós koronánkból kiolvasta, hogy Jézus i.e. 6-ban, április 1-én született.
Nimrud élővé tétele kapcsán is volna mit mondani, illetve lásd ott. Egyes források szerint nejének neve Ankisza, akit megint élő személynek írnak.

Magyar Adorján Csodaszarvasának...

...(a PDF) 97. oldalán írja:

Néprajztudósaink rég megállapították már, hogy Toldi Miklós nem történelmi személy – költők, írók bármennyire igyekeztek is személyének történelmi hátteret adni –, mert hiszen történelmünk róla soha egyetlen szóval sem emlékezik.

Bognár Ferenc Az Életfa csillag-gyökerei...

...című cikkében Robert Graves-t idézi (magyar népművészet címhez is tehető lenne):

A rómaiak általában unalmas, betű szerint gondolkodó népség volt, a képi ábrázolás zavarba hozta, sőt többnyire felbosszantotta őket. Horatius is maró gúnnyal beszélt a kentaurokról. "Ugyan ki látott, - kérdi – félig ember, félig ló szörnyszülöttet?"
Nem fogta fel, hogy a kentaurok, szilénoszok, szatírok és más hasonlók egyszerűen pelaszgok, akik e képszerű jelzés szerint a lovak, kecskék vagy más totemállat testvériségéhez tartoztak."
Graves szeme, már jó 50 éve megakadt, a patriarkális félteke uralmával érkező szellemi hanyatlás folyamatán, de mi semmit sem tudunk róla, mert iskoláinkban az ellenkezőjéről tanítanak.

Lábjegyzetek